Gólyatábor - 2022

A Báthory Diáktanács legélménytelibb tábora a minden év októberében megszervezett gólyatábor. Idén (két év kihagyás után) újra felkerekedett 90 diák és négy kísérő tanár, hogy beavassák a 9.-es évfolyamot a Báthory-líceum életébe és a diáktanács világába. Október 7-9. között szerveztük meg Bogártelkén azt a tábort, amelyre még öregdiák DT-sek is kijöttek egy napra, valamint nem DT-s osztálytársak is megtiszteltek jelenlétükkel szombaton este, nagy örömünkre. Köszönjük a Báthory DT áldozatos szervező munkáját, a kísérő tanároknak a fáradságos ebéd- és vacsorakészítést, tálalást, mosogatást, felügyeletet. Jövőre ugyanitt! (Manaszesz Eszter, Szász Tünde, Vicsacsán-Haltek Zoltán 9.-es osztálynevelők és Tulogdi Mónika, a Báthory DT felelős tanára)
Az alábbiakban a táborról néhány 9.-es diák élménybeszámolóját közöljük.

Számomra a gólyatábor volt az az esemény, ami elindította a kilencedik osztályos évem. Addig igazán csak a régi osztálytársaimat ismertem, pedig már szinte egy hónapja megkezdődött az iskola. A táborban volt lehetőségem megismerni új embereket és érdekes személyiségeket.
Már a vonatállomáson láttam mindenkin, alig várták ezt a hétvégét, hogy végre kiszakadhassanak kicsit a monoton, iskolai hétköznapokból. A vonatról leszállva a társaság ellazult, zene és a szervezők kíséretében vonultunk be Bogártelkére. Nagyjából olyan csapattársakat kaptam, akiket addig nem ismertem jól, köztük a csoportvezetőim. Azokat fogtam ki, kikre nem számítottam, hogy valaha egy csapatban fogunk játszani. Kellemes meglepetés volt mindhármuk viselkedése, mert nem is gondoltam volna, hogy szóba állnának velem, úgyhogy öröm volt velük lenni. Tetszett, hogy végzik csoportvezetői feladataikat, kedvesek, aranyosak voltak, figyeltek a csapatra, ez nagyrészben elősegített abban, hogy csapatunk megszerezze a második helyet. A tábor második esti csapatjátéka, a Mérföldkő tetszett a legjobban. Mindenki nyíltan válaszolt a feltett kérdésekre, meghallgattuk egymást, ez a pár óra lelkizés igazán jólesett, és úgy láttam mindenkinek jót tett. Az aktívabb tevékenységeken és játékokon rendkívül jó hangulat volt, például a DT-polyn, amit nagyon jól szerveztek meg, megállás nélkül feladatokon vettünk részt.
Minden nagyon rendben volt ez alatt a három nap alatt. Én úgy láttam, mindenki akkora mosollyal távozott, mint amilyennel érkezett. Két év kihagyás után is szuperül össze tudták ezt hozni.
Gratulálok a szervezőknek, és szívből köszönjük a Gólyatábort!

Szabó Júlia, 9.B

Október 7-én csodás napra ébredtem, már az iskolában a kilencedikesek körében is érezni lehetett az izgatottságot, mindenki tudta, hogy ma végre elindulunk a gólyatáborba. Mire észbe kaptunk, már a vonatállomáson gyülekeztünk, és nehéz csomagokkal megrakva vágtunk neki az útnak.
Ahogy megérkeztünk, máris vártak ránk a különböző programok, csapatokba osztottak. Rendkívül jól éreztem magam a csoportmunkák során, úgy éreztem, hogy egy megértő és elfogadó közösség tagja lettem. Első napunk végefele különböző játékokra került sor, például puszi csatára is, amelyek jó erősen megdobták az adrenalin szintünket.
Második nap métára és zászlózásra került sor, azonkívül a falu tour is következett. Csapatokban elindultunk Bogártelkén, hogy kreatívan teljesítsük és videóra vegyük az összes feladatot, amelyet kitűztek elénk, ezek közé tartozott például a tehénfejés és a palacsintasütés is, melyek váratlanul értek, de sok nevetés közepette is sikerült őket megoldanunk.
Este pedig egy igazán egyedi programot szerveztek nekünk. Diáktanács bemutató után késő este kezdődött a DT-poly. A kertben különböző programokkal találtuk szembe magunkat, a furcsán viselkedő és beöltözött szervezők igazán megleptek, pénzt kellett szereznünk, hogy kijuthassunk ebből a kitalált cirkuszból. Bevállalóságunkat tesztelve teljesítettünk kissé kínos kihívásokat, közben vigyázva nehogy rosszalkodásunk miatt a börtönbe kerüljünk vagy pénzünket elrabolják. Erős csapatmunkával a csapatunk is megpróbálta a legtöbb kihívást teljesíteni.
Késő éjjel végeztünk, és korán is keltünk, majd hamarosan vissza is érkeztünk Kolozsvárra. Hamar szétszéledtünk, viszont boldogan emlékeztünk vissza erre a hétvégére, melyen valós élményekkel és igaz barátokkal is gazdagodtunk.

Mihály Adrienn, 9.C

,,Öt perc, és ott vagyunk!’’- hallottam a vonat elejéről a diáktanácsosok hangját. Erre a figyelmeztetésre minden báthorys gólya felfigyelt, és sietve nekiláttak összeszedni és megkeresni holmijait. Ez a folyamat nem volt zökkenőmentes, mint az lenni szokott, hiszen a vonaton a sok utas mellett még a Kolozsvári Református Kollégium diákjai is ugyanezzel a vonattal utaztak. Ők is gólyatáborba utaztak Zsobokra.
Ennek következtében egy kisebb fajta káosz alakult ki, amely külső szemmel egy komédiához hasonlíthatott leginkább.
Mindenki a saját hátizsákja után kutakodott, vagy éppen segítséget kért annak a poggyásztartóról való levételéhez, miközben az álldogáló refisek között lavíroztak. Eközben én a szék alól próbáltam kihúzni a kétszer akkora táskámat, mint én. Nem volt egy egyszerű menet, mivelhogy négyen voltunk, így mindenki a székére kellett hogy másszon, amíg kiügyeskedem onnan a nehéz csomagot. Stresszes volt, mert azt hittem, soha nem fog sikerülni, és amikor a többiek leszállnak, én csak akkor fogok a helyünkről kikecmeregni. Végül sikerrel jártam, és kiszabadítottam a táskámat a székek csapdájából, ami nagy megnyugvással öntötte el lelkemet.
Ezután lebotorkáltam a csomagommal együtt a vonatról, és az állomáson a többiekkel együtt megvártuk az utolsó táborozókat is. Majd jókedvűen és kissé zajosan elindultunk Bogártelke felé.
Az elkövetkező egy és fél nap hihetetlenül gyorsan telt el. Érdekes játékokon vettünk részt, ahol nagyon sokat nevettünk és hülyéskedtünk. A csoportvezetőink nagyon kedvesek, barátságosak és nyitottak voltak.
A kedvenc tevékenységeim közé sorolhatom a métázást, ahol mindenkin látszott, hogy erejéhez mérhetően mindent megtesz a csapat segítésének érdekében. Ha valaki nem értett különösebben ehhez a sporthoz, azt nem kezeltük lenézően, inkább biztattuk és ballépésein együtt nevettünk vele. Emellett nagyon kreatívnak tartottam a DT-polyt is, és nagyon meglepődtem azon, hogy mennyire beleélik magukat a szerepükbe a diáktanács tagjai. Örültem neki, hogy számukra is olyan fontos ez a gólyatábor, mint a gólyák számára, szívmelengető érzés volt ilyet tapasztalni.
Különösen jólesett kiönteni a lelkemet a csoportbeszélgetésen, és meghallgató, megértő, kedves emberekre találni, akikkel ezeket meg lehetett tárgyalni. Szerintem ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.
Kötelező megemlítenem, hogy felettébb különös élmény volt számomra, hogy a tanárok készítik a diákoknak az ebédet és a vacsorát, ami természetesen nagyon finomra sikerült minden alkalommal. Nem mindennap tapasztalja egy diák, hogy tanárai rá főznek, ezért ez egy különleges élmény marad.
Az ágyak és a hely kevés volt egy ilyen nagy társaság számára, ennélfogva sajátos módon kényszerültünk aludni, leginkább a heringekre hasonlíthattunk. Viszont ez annál izgalmasabb volt. A szobában mindig megvolt a kellő jó hangulat. A kis hely pedig jobban összehozta a társaságot.
Összességében szerintem eddig ez volt az egyik legjobb tábor, amelyiken sikerült részt vennem. Rég nem szórakoztam ilyen jól.

Kovács Eszter, 9.B