Bécsi kaland

Bécsi látogatásunk után, Márai Sándor szavai, miszerint „Lehet Bécs nélkül is élni. Csak nem nagyon érdemes” értelmet nyertek. November 30-án a hajnali órákban Darvay Éva,Vicsacsán-Haltek Csilla, Mezei Edith, Fejér Mónika tanáraink kíséretében három generáció, a 9-10-11. évfolyamok útnak indultak Bécs felé. A buszozás, bár hosszúra nyúlt, mégis  kellemesen telt, hiszen beszélgettünk, közösen énekeltünk, és kíváncsian vártuk az érkezés pillanatát. Délután elfoglaltuk a szállásunkat, majd a híres bécsi Karácsonyi Vásárt vettük célba, ahol teljes meghitt hangulatban jártuk végig a csodálatosan kivilágított teret a Városháza előtt.

Másnap a Schönbrunn Palota volt az első állomásunk. Megcsodáltuk a nagymúltú palotát, és sétáltunk a palota parkjában is egyet, mindezt természetesen fényképeken megörökítettük. A következő helyszín a Technikai Múzeum volt, ahol midenki talált számára kedvező részeket, és különlegesebbnél különlegesebb technikai eszközöket figyelhettünk meg, és próbálhattunk ki. A napunk utolsó állomása a Duna-torony volt. Káprázatos panoráma tárult a szemünk elé, egész Bécs a lábaink előtt hevert.

A pénteki napunk a Természettudományi Múzeumban indult, amelyben érdeklődve bolyongtunk miközben egyedi állatokat, növényeket figyelhettünk meg, még interaktív módon is lehetett kutatni. Ezt követően nyakunkba vettük a várost, és a Hofburgon át egészen a Szent István-dómig sétáltunk, és megcsodálhattuk a várost. A Bécsi Operaház meglátogatása szintén maradandó élményt nyújtott, mivel mind kívülről, min belülről csodaszép volt. Mint minden helyen, itt is német idegenvezetésben részesültünk, ahol a nyelvtudásunkat próbára tudtuk tenni. Vacsora után a Práterbe indultunk, ahol rengeteg közös, felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. Az adrenalin szintünk a magasba szökött, akárcsak a sok hullámvasút, körhinta és az óriáskerék velünk. Vidáman, egymást túlkiabálva próbáltuk ki bátorságunkat.

Utolsó napunkon, reggeli után, a Millenium Cityben a csapat vásárolt egyet, és ezután meglátogattuk a Hundertwasser-házat, amely páratlan volt, hiszen sehol egy egyenes vonalat nem láttunk, csupa szín, élet és dinamizmus sugárzott a házról. Ezt követően búcsút vettünk Bécstől és haza felé vettük az irányt. Felejthetetlen helyek, tájak, ízek, élmények, mindez együtt: Bécs.

Köszönjük tanárainknak ezt a páratlan élményt!

Tamás Zsófia, 9. B.